Egy csodálatos vasárnap margójára

Mindig minden változik, főleg ha áramlásban vagy. Mostanában egyre több gyerkőc kliensem van a felnőttek mellett. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek is és a felnőttek is nagyon sokan szoronganak, feszültek, félnek a jövőtől, félnek a biztonsághiánytól, kattog a "Monkey Mind" és nincsenek jelen az életükben.

"Kedd reggel hét óra. Csörög az óra, esőcseppek kopognak az ablakon – egy teljesen szokványos nap kezdődik. Reggelit készíteni, a gyerekeket iskolába vinni, küszködni az őrült forgalomban munkába menet. Aztán jönnek a megbeszélések, telefonok, halomnyi papírmunka. Csupa stressz, zúg tőle az ember feje. Csak ez az átkozott fejfájás ne lenne! Otthon pedig vár a házimunka, kiabáló kölykök és egy problémás partner. Kikapcsolódás? Két óra a tévé előtt. Ez minden. Kedd este fél tizenegy – véget ér a teljesen szokványos nap. Röviddel elalvás előtt ismét felbukkan a szorongató érzés: mindennap helyben kell futni, mint a hörcsögnek a mókuskerékben. A stressz és a taposómalom egyre inkább uralja az élet ritmusát, és a napi teendők az ember fejére nőnek…"

Minél inkább fokozódik a tempó az iskolákban és a munkahelyeken, annál inkább nő a teljesítési megfelelési kényszer, annál jobban feszültek, stresszesek leszünk és nő a nyugalom és a belső koncentrálás iránti vágy.

Elfelejtettük, hogy itt és most-ban, a jelenben legyünk boldogok azzal, amink van, és legyünk hálásak. Meg kell tanulnunk a jelenbe hozni magunkat és átélni a boldogságot, de ehhez előbb újra meg kell értenünk, hogy minden pillanatnak megvan a maga szépsége. Hiszen az életünk tele van apró csodákkal.

Imádom a munkám, ezért is nem számít, hogy ma vasárnap van. Délután a CsillagTÉRen dolgoztam, egy gyerkőc volt a kliensem. Sokat beszélgettünk a megbocsájtásról, elengedésről, szabadírásról (kapott "házi feladatot" is: írjon egy levelet apukájának). Megtanítottam a helyes légzésre, eszközöket mutattam, hogyan tud a jelenbe lenni és nem kattogni a fejében a majmocskáknak.

Nagyon helyes, volt azt kérdezte: "És ezeket lefekvés előtt is és reggel is és bármikor is csinálhatom?" Persze, természetesen,- mondtam neki- hiszen akkor jobban alszol, reggel pedig nyugodtan indul a napod és kiegyensúlyozott leszel a nap folyamán.

A beszélgetésünk után pedig Access Bars kezelést kapott. Itt is rengeteg kérdést tett fel.
Az kérdezte: "Én is megtanulhatom?" Persze, természetesen.- válaszoltam.  Hihetetlen tudatos már most. A kezelés elején még kicsit izgett-mozgott, de aztán elcsendesedett és elszenderült, olyan békésen pihent.

A kezelés végét mindig szeretem lezárni egy kérdéssel, például: "Mit viszel haza a zsebedben, milyen esszenciát? Milyen érzés a kezelés eleje óta és most?"

Számomra csodálatos érzés volt, amikor azt mondta nekem és mások is, hogy "Feszült és nyugtalan, szorongó voltam, most pedig nyugodtnak és boldognak érzem magam."

Mostanában ő volt a sokadik gyermek, akiket ámulva hallgatok, hogy milyen fantasztikus kérdéseket tudnak feltenni.

 Óriási sebességgel megértik amikről beszélgetünk, az eszközöket használják napi szinten és így rakéta sebességgel változik az életük.Már pici korban elköteleződnek az életük iránt, mert szeretnének jelen lenni az életükben, az itt és most-ban jól lenni, nyugodt, boldog életet élni.

Imádok gyerekekkel is dolgozni, nagy tapasztalás, tanulás és fejlődés minden az életemben.
Hálásan köszönöm, hogy vagytok!

Néhány poszt ismerős lehet a facebook-oldalamról, de lesznek olyan cikkek, amiket csak itt osztok meg. Ha nem akarsz lemaradni, görgess a lap aljára és iratkozz fel a hírlevelemre, hogy értesülj az újdonságokról!